Az alábbiakban sorra vesszük, hogy a gyermek fejlődése során, a rajztudás milyen szakaszokon megy keresztül , illetve bemutatjuk, hogyan változnak a gyermekrajzok az egyes életkorokban. Segítünk Neked egyszerű figurák lerajzolásában, és abban, hogy miként támogathatod csemetédet a további fejlődésben.
A rajzfejlődés szakaszai
Hasonlóan a járáshoz és a beszédhez, a rajzolás is egy fejlődési folyamat eredménye, melynek jól elkülöníthető szakaszai vannak. A rajzfejlődés szoros összefüggésben van a vele párhuzamosan haladó mozgásfejlődéssel is.
Az ákombákom szakasz (firka korszak)
Körülbelül másfél évesen kezd el a gyerek nyomot hagyni a papíron. Először csak kísérletezik a rajzeszközökkel, véletlenszerűen készít a papírra néhány jelet. Hatalmas csodaként éli meg, hogy lát egy fekete vagy egy színes vonalat a papíron, ami egy pálca végből jön ki és ezt a vonalat ő irányítja. A kezdeti bizonytalan, majd egyre határozottabb kísérletek után nagy élvezettel firkál minden felületre, legyen az a szülők legjobb könyve, a testvér ellenőrzője vagy éppen a gyerekszoba fala. 🙂 Aztán az összevissza firkák lassanként elkezdenek formát ölteni. Az egyik alapvető firkáló mozdulat kör alakú, ez egy természetes összjátéka a kar és a váll izmainak, sokkal természetesebb, mint pl. egy négyzet megrajzolásához szükséges karmozdulat.
A szimbólum szakasz
A firkálós időszak után egy alapvető művészi felfedezést teszünk: a lerajzolt szimbólumok jelenthetnek valamit a környezetünkből. Rajzolunk egy kört, hozzáteszünk két jelet a szemnek, rámutatunk a rajzra és azt mondjuk: „ez anya”, vagy „ez apa”, vagy „ez vagyok én”, stb. Ezek után a kisgyerek vad örömmel rajzol szemmel és szájjal ellátott köröket, majd pálcikaszerű vonalakkal érzékelteti a karokat és a lábakat. Szimmetrikus kör alakú forma, amit a kisgyerekek a leginkább alkalmaznak, ebből apró változtatásokkal bármi lehet: egy ember, egy kutya, egy nap, egy labda, virág stb..
Kisgyerekként a kép azt ábrázolta, amit rámondtunk, bár titokzatos és mókás változtatásokat alkalmaztunk az alapformán ennek érdekében.
3,5 éves kor tájékán a gyerekek művészetének képi világa bonyolultabb lesz, az egyre fejlődő tudatosságot és a világ észlelését tükrözi. A fej a testhez tartozik, bár lehet, hogy kisebb a fejnél. A lábak és a karok általában a testhez kapcsolódnak.
A 4 éves gyerekek már lelkesen és ügyesen figyelnek a ruházat részleteire (gombok, zipzárak) és le is rajzolják ezeket a részleteket. Az ujjak a karok, kézfejek végén helyezkednek el, a lábujjak a lábak és a lábfejek végén vannak. Az ujjak, lábujjak száma ötletszerűen változik. Többszöri próbálkozás és hiba árán mindegyik gyerek kidolgoz magának egy kedvenc alakot, amit ismétlések révén finomít. Újra és újra lerajzolják ezeket a kedvenc alakokat, megjegyzik őket és az idő előrehaladtával újabb részletekkel látják el. A kedvenc téma kedvenc rajzolási módja aztán beágyazódik a memóriába és figyelemre méltóan megmarad az idő múlásával.
Kb. 4-5 éves korban kezdik a gyerekek arra használni a rajzot, hogy történeteket meséljenek el vele, vagy problémákat oldjanak meg. Kisebb-nagyobb változtatásokat végeznek az alapfigurán, hogy kifejezzék a kívánt érzést, jelentést.
5-6 éves korban a gyermekek kifejlesztik azokat a szimbólumokat, amelyek a tájképrajzoláshoz szükségesek. Kísérletekkel és kudarcokkal tarkított folyamat során itt is kifejlesztenek egy egyszerű, nekik tetsző szimbolikus tájképet, amit aztán vég nélkül ismételgetnek. A szimbolikusan gondolkodó gyermek tudja, hogy a föld alul, az ég felül van, így aztán a papírt is eszerint osztja be. A legtöbb gyermeki tájképen szerepel egy ház, változatos részletekkel (kilincs, ablak, függöny, kémény, stb.), fa, nap. Rajzolás közben a gyermek nagy örömöt és megelégedettséget érez, ha a szimbólumok a helyükre kerülnek.
9-10 éves korban újabb nagyobb fordulópont következik a rajzfejlődést illetően. Ebben az időszakban a gyerekek műveikben minél több részlet ábrázolására törekszenek, azt remélve, hogy így valósághűbb lesz az ábrázolt képük. Ezek a rajzok bonyolultabbak, mint 6-7 évesen, de kevesebb magabiztosságról árulkodnak. Ugyanebben az időszakban nemek szerint is elkülönülnek rajztémák: a fiúk elkezdenek autókat, háborús jeleneteket, legendás hősöket, szakállas kalózokat, vikingeket stb. rajzolni. Izgatják őket a betűk, különösen a monogramok, néhány különös, olykor morbid kép. Eközben a lányok szelídebb témákat rajzolnak, virágot vázában, vízesést, naplementét, csinos lányokat, elképesztő szempillájú, bonyolult frizurájú, vékony derekú, kislábú divatmodelleket, akik sokszor a hátuk mögé teszik a kezüket, mert „azt nehéz lerajzolni”. Ebben a korban a karikatúra jellegű gúnyrajzokat is nagyra tartják, szívesen rajzolják.
A realisztikus szakasz
Kb. 10-11 éves korban éli virágkorát a gyermek realizmus iránt érdeklődése. Igyekeznek a valóságot minél pontosabban megjeleníteni. Amikor a rajzok nem sikerülnek „jól” a gyerekek gyakran elbizonytalanodnak, és a tanárukhoz fordulnak segítségért. A tanár gyakran azt mondja erre: „Alaposabban meg kell nézned.” , ez a tanács azonban nem segít, hisz a gyerek nem tudja, mit kellene alaposabban megnéznie, illetve nem tudja, mit kellene jobban látnia. Ebben az életkorban a gyerekek hajthatatlanok. Vagy valósághű rajzot készítenek, vagy örökre feladják a művészetet. Nagyon érdekes tény az, hogy a felnőttek zöme alig fejleszti azokat a művészeti képességeket, amiket 9-10 éves koráig elsajátított. Hogy miért? Erről részletesen a Tudástárunkban olvashatsz!
Hogyan segítheted gyermeked rajzfejlődését?
Gyakran teszik fel a szülők a kérdést, hogy kell-e rajzolni tanítani a gyereket. Ha igen, akkor mikortól, és hogyan tegyünk mindezt. Mivel tudják gyermekük rajzfejlődését segíteni?
A rajzfejlődés spontán módon, magától is végbemegy, a születéstől kezdve genetikai program irányítja azt. A gyermek motiválásával, illetve gyakorlással előre mozdíthatjuk a rajzfejlődés ütemét. Gyermekkorban a legfontosabb, amit tehetünk a siker érdekében, az az, ha igyekszünk gyermekünkkel megszerettetni a rajzolást.
A képi kifejezéshez szükséges finommotorikát érdemes támogatni, olyan tevékenységekkel, amelyek az apró mozdulatok elvégzését célozzák, mint pl. a gyöngyfűzés, gyurmázás, apró tárgyak vagy magvak válogatása, papírvágás gyerekollóval, különböző rakosgatós játékok, de számtalan hétköznapi teendő is segítségünkre lehet ebben. Így a gyermek keze egyre ügyesebb lesz, ami az iskolakezdéskor az írástanulásnál is fontos lesz számára.
Lényeges, hogy a rajzolás ne legyen kényszer, biztosítsunk hozzá megfelelő környezetet és változatos eszközöket. Hagyjuk a számára érdekes és kedvelt témákat rajzolni, ne szóljunk rá, ne minősítsünk rajzolás közben, mert ezzel elvehetjük a kedvét a rajzolástól. Dicsérjük meg a rajzát, ha elkészült, akkor is, ha nem tökéletes! Csak akkor segítsünk neki, ha kéri, vagy látjuk, hogy elakadt, amitől feszültté válik. Az alkotás végeztével mindig beszélgessünk a rajzairól!
Gyermek jobb agyféltekés rajztanfolyamainkon 9 éves kortól vehetnek részt a gyermekek. Itt elsajátíthatják a rajzolás trükkjeit, megtanulnak élethű alkotásokat készíteni. Fejlődik a koncentrációs képességük, a finommotorikájuk, a kézügyességük és a kreativitásuk. Ráadásként olyan mozgásos gyakorlatokat is végzünk, ami még hatékonyabbá teszi a folyamatot és az otthoni, valamint az iskolai tanulás elősegítésére is használható!
Ha te magad is bizonytalan vagy a művészi képességeidet illetően, és szeretnéd, hogy magabiztosan és könnyedén menjen a rajzolás, próbáld ki felnőtt jobb agyféltekés rajztanfolyamunkat, ahol nagyon egyszerű technikák elsajátítása után képes leszel bármit, élethűen megjeleníteni a papíron. Rajztanfolyamaink időpontja itt>>>>
Addig is néhány ötlet, hogy hogyan rajzoljunk gyermekünknek:
Az alábbi képsorozatok segítenek abban, hogy gyorsan, egyszerűen, felismerhető figurákat készíthess az apróságoknak (a nagyításhoz kattints a képre):
További leírások és képek:
https://mamaitressedecm1.fr/?p=1036
https://www.saifou.com/entry/18171.html
https://www.activityvillage.co.uk/learn-to-draw