Hogyan készülnek a 3D-s alkotások?
A háromdimenziós rajzok kulcsa egy speciális rajztechnika alkalmazása, amelyet anamorfózisnak neveznek. Az anamorfózis görög eredetű szó, amely két másikból tevődik össze: ana – vissza, és morphosis – változás, alakulás. A szó jelentése tehát visszaváltozás. A képzőművészetben anamorfózis alatt olyan ábrázolásmódot értünk, amely első ránézésre torz, elnyújtott képet eredményez, és csak egy speciális látószög felvételével, vagy valamilyen segédeszköz alkalmazásával (tükörhenger, sokszögű lencse) válik értelmezhetővé, illetve élvezhetővé. Éppen ezért 3D-s rajzolás közben teljesen természetes jelenség, hogy a rajz fentről nézve furcsa alakú, vagy éppen kifejezetten torz képet mutat. Ezek a képek a megfelelő perspektíva alkalmazása során bontakoznak ki teljes valójukban a szemünk előtt.
Ki használta először ezt a fajta ábrázolásmódot?
Leonardo da Vinci : Codex Atlanticus elnevezésű tanulmányában található két vázlatrajzát tartják a műfaj első ismert megjelenésének. Ha megfelelő pontból vesszük őket szemügyre, akkor az egyik egy csecsemőfejet, a másik pedig egy szemet ábrázol.
A leghíresebb anamorfózist használó festményt ifj. Hans Holbein készítette, alkotása a Követek címet viseli. A kép két életnagyságú férfit ábrázol, illetve egy amorf formát, amely látszólag értelmetlenül uralja a festmény alsó negyedét
A különös részlet akkor válik érthetővé, ha nem a szokásos módon nézzük a képet, hanem ferde szög alól: ekkor egy emberi koponya képét látjuk meg.
Napjainkban nemcsak festőművészek, utcai rajzolók, hanem lakberendezők, belső építészek, színházi díszlettervezők, reklámgrafikusok is használják a technikát. Pl. a Honda autógyár egyik tv hirdetésében csak anamorfikus képeket használt illúziókeltésre.
Nézd meg Magyarországon egyedülálló 3D rajztanfolyamunkat >>.