Gyermek jobb agyféltekés rajzolás

Gyermekek világa – a gyermek jobb agyféltekés rajzolás

A jobb agyféltekés rajzolás gyermekek számára módosított változata nem más, mint
képességfejlesztés a jobb agyféltekés rajz tanulásán keresztül, kineziológiai módszerekkel kombinálva.

Jobb agyféltekés rajztanfolyam gyerekeknek

gyermek jobb agyféltekés rajztanfolyam“Gyerekekkel dolgozni mindig szívmelengető és örömet adó, egyszersmind nagy kihívást jelentő feladat.

Amint sikerül megtalálni velük a hangot, kiváló partnerré válnak, akikkel könnyű együttműködni.

Nyitottak, elfogadóak, és a legjobb pillanatban vannak ahhoz, hogy találkozzanak egy olyan szemlélettel, amit általában sem a család, sem az iskola nem kínál számukra.” 

A gyermeki rajzfejlődés szakaszai

Az ákombákom szakasz (firka korszak)

Körülbelül másfél évesen kezd el a gyerek nyomot hagyni a papíron. Először csak kísérletezik a rajzeszközökkel, véletlenszerűen készít a papírra néhány jelet. Hatalmas csodaként éli meg, hogy lát egy fekete vagy egy színes vonalat a papíron, ami egy pálca végből jön ki és ezt a vonalat ő irányítja. A kezdeti bizonytalan, majd egyre határozottabb kísérletek után nagy élvezettel firkál minden felületre, legyen az a szülők legjobb könyve, a testvér ellenőrzője vagy éppen a gyerekszoba fala. 🙂 Aztán az összevissza firkák lassanként elkezdenek formát ölteni. Az egyik alapvető firkáló mozdulat kör alakú, ez egy természetes összjátéka a kar és a váll izmainak, sokkal természetesebb, mint pl. egy négyzet megrajzolásához szükséges karmozdulat.

gyermekrajz fejlődés szakaszai: firkakorszak

Lengőfirka és körkörös firka

A szimbólum szakasz

A firkálós időszak után egy alapvető művészi felfedezést teszünk: a lerajzolt szimbólumok jelenthetnek valamit a környezetünkből. Rajzolunk egy kört, hozzáteszünk két jelet a szemnek, rámutatunk a rajzra és azt mondjuk: „ez anya”, vagy „ez apa”, vagy „ez vagyok én”, stb. Ezek után a kisgyerek vad örömmel rajzol szemmel és szájjal ellátott köröket, majd pálcikaszerű vonalakkal érzékelteti a karokat és a lábakat. Szimmetrikus kör alakú forma, amit a kisgyerekek a leginkább alkalmaznak, ebből apró változtatásokkal bármi lehet: egy ember, egy kutya, egy nap, egy labda, virág stb.. 

Kisgyerekként a kép azt ábrázolta, amit rámondtunk, bár titokzatos és mókás változtatásokat alkalmaztunk az alapformán ennek érdekében.

A gyermeki rajzfejlődés: szimbólumok kialakulása

Szimbólum rajzok

 

3,5 éves kor tájékán a gyerekek művészetének képi világa bonyolultabb lesz, az egyre fejlődő tudatosságot és a világ észlelését tükrözi. A fej a testhez tartozik, bár lehet, hogy kisebb a fejnél. A lábak és a karok általában a testhez kapcsolódnak.

A gyermeki rajzfejlődés következő állomása: bonyolultabb szimbólumok

Család rajz

A 4 éves gyerekek már lelkesen és ügyesen figyelnek a ruházat részleteire (gombok, zipzárak) és le is rajzolják ezeket a részleteket. Az ujjak a karok, kézfejek végén helyezkednek el, a lábujjak a lábak és a lábfejek végén vannak. Az ujjak, lábujjak száma ötletszerűen változik. Többszöri próbálkozás és hiba árán mindegyik gyerek kidolgoz magának egy kedvenc alakot, amit ismétlések révén finomít. Újra és újra lerajzolják ezeket a kedvenc alakokat, megjegyzik őket és az idő előrehaladtával újabb részletekkel látják el. A kedvenc téma kedvenc rajzolási módja aztán beágyazódik a memóriába és figyelemre méltóan megmarad az idő múlásával.

Részletgazdag szimbólum korszak

Részletgazdag szimbólumok

Kb. 4-5 éves korban kezdik a gyerekek arra használni a rajzot, hogy történeteket meséljenek el vele, vagy problémákat oldjanak meg. Kisebb-nagyobb változtatásokat végeznek az alapfigurán, hogy kifejezzék a kívánt érzést, jelentést.

gyermeki rajzfejlődés: történetet elmesélő rajz

1.kép: A cica letekeri a gombolyagról a fonalat., 2.kép: Apa találkozik egy medvével az erdőben

 5-6 éves korban a gyermekek kifejlesztik azokat a szimbólumokat, amelyek a tájképrajzoláshoz szükségesek. Kísérletekkel és kudarcokkal tarkított folyamat során itt is kifejlesztenek egy egyszerű, nekik tetsző szimbolikus tájképet, amit aztán vég nélkül ismételgetnek. A szimbolikusan gondolkodó gyermek tudja, hogy a föld alul, az ég felül van, így aztán a papírt is eszerint osztja be. A legtöbb gyermeki tájképen szerepel egy ház, változatos részletekkel (kilincs, ablak, függöny, kémény, stb.), fa, nap. Rajzolás közben a gyermek nagy örömöt és megelégedettséget érez, ha a szimbólumok a helyükre kerülnek.

rajzfejlődés szimbólum szakasz

Szimbólumok a megfelelő helyen

 

9-10 éves korban újabb nagyobb fordulópont következik a rajzfejlődést illetően. Ebben az időszakban a gyerekek műveikben minél több részlet ábrázolására törekszenek, azt remélve, hogy így valósághűbb lesz az ábrázolt képük. Ezek a rajzok bonyolultabbak, mint 6-7 évesen, de kevesebb magabiztosságról árulkodnak. Ugyanebben az időszakban nemek szerint is elkülönülnek rajztémák: a fiúk elkezdenek autókat, háborús jeleneteket, legendás hősöket, szakállas kalózokat, vikingeket stb. rajzolni. Izgatják őket a betűk, különösen a monogramok, néhány különös, olykor morbid kép. Eközben a lányok szelídebb témákat rajzolnak, virágot vázában, vízesést, naplementét, csinos lányokat, elképesztő szempillájú, bonyolult frizurájú, vékony derekú, kislábú divatmodelleket, akik sokszor a hátuk mögé teszik a kezüket, mert „azt nehéz lerajzolni”. Ebben a korban a karikatúra jellegű gúnyrajzokat is nagyra tartják, szívesen rajzolják.

Rajzfejlődés, az apró részletek kidolgozása

Részletgazdag kép

A realisztikus szakasz

rajzfejlődés realisztikus szakasz

Realisztikus szakasz

Kb. 10-11 éves korban éli virágkorát a gyermek realizmus iránt érdeklődése. Igyekeznek a valóságot minél pontosabban megjeleníteni. Amikor a rajzok nem sikerülnek „jól” a gyerekek gyakran elbizonytalanodnak, és a tanárukhoz fordulnak segítségért. A tanár gyakran azt mondja erre: „Alaposabban meg kell nézned.” , ez a tanács azonban nem segít, hisz a gyerek nem tudja, mit kellene alaposabban megnéznie, illetve nem tudja, mit kellene jobban látnia.

Megtorpanás a rajzfejlődésben 10-11 éves korban

Egy példán keresztül könnyen megérthető, hogy 10-11 éves korban sokan miért adják fel a rajzolást:

Tegyük fel, hogy egy 10 éves gyermeknek egy háromdimenziós fakockát kellene lerajzolnia. A gyerek azt szeretné, hogy a kocka „valódinak” nézzen ki, ezért olyan szögből rajzol, ahonnan a kocka két vagy három oldala is látszik. Ahhoz, hogy a rajz valósághű legyen, a gyereknek úgy kell a különös szögekkel rendelkező formákat – az oldalakat – lerajzolnia, ahogy kinéznek. Ezek a formák nem négyszögletesek. A gyereknek valójában el kell nyomnia azt a tudást, hogy a kocka négyszögletes, és olyan formákat kell rajzolnia, amik „különösek”. Más szóval nem négyszögletes alakokat kell rajzolnia, hogy négyszögletes kockát kapjon. A gyermeknek el kell fogadnia ezt a látszólagos ellentmondást, ezt a logikátlan folyamatot, amely ellentétes a verbális fogalmi ismereteivel. Ha a kocka valódi alakjával tisztában lévő verbális ismeret legyőzi a vizuális észlelőképességet, akkor „hibás” rajzok születnek. Olyanok, amelyek a kamaszokat kétségbe ejtik.

Tudván, hogy a kockának négyszögletűek az oldalai a gyerek általában először egy négyzetet rajzol. Tisztában van vele, hogy a kocka sík felületen áll, ezért egyenes vonalat húz az aljának. Ezek a hibák a rajzolás közben felhalmozódnak és a gyerek egyre inkább összezavarodik. A célja az volt, hogy kocka valós legyen, de számára a rajz a hibák miatt „rossznak” tűnik. A kockához hasonló hibás rajzok alapján a gyerek gyakran eldönti: „Nem tudok rajzolni.” Pedig tud, hisz az általa lerajzolt formák jelzik ezt. A probléma a korábban elraktározott tudással van, ami más alkalmakkor hasznos, de ebben az esetben megakadályozza, hogy az orra előtt lévő tárgyakat olyannak lássa, amilyenek valójában.

Ebben az életkorban a gyerekek hajthatatlanok. Vagy valósághű rajzot készítenek, vagy örökre feladják a művészetet.

9-10 éves korunkban sajnos sokszor más is okozza a rajzképességünk teljes blokkolását. Meggondolatlan emberek néha gúnyos, vagy lekicsinylő megjegyzéseikkel illetik a rajzainkat. Ez a tapintatlan ember lehet tanár, szülő, testvér vagy iskolatárs, barát. Sok felnőtt meséli el kínzóan tiszta emlékeit arról, amikor valaki gúnyt űzött a rajzolási próbálkozásaiból. Sajnos a gyerek gyakran a rajzot hibáztatja az átélt fájdalomért, nem pedig a kritikust. Így aztán, hogy énképét megvédje a további sérüléstől, védekező állásba helyezkedik: „Engem többé nem láttok rajzolni.”
A fent említett fejlődési szakasz következménye, hogy a felnőttek zöme alig fejleszti azokat a művészeti képességeket, amiket 9-10 éves koráig elsajátított. Ezért érezhetjük azt felnőttként, hogy megrekedtünk a rajzolásban az óvodás, általános iskolás szinten.

Kultúránkban a gyerekek természetesen úgy rajzolnak, mint a gyerekek, de a legtöbb felnőtt is úgy rajzol, mint a gyerekek, függetlenül attól, hogy az élete más területein milyen szintre jutott. Mivel a rajzolás ellentétben a beszéddel, az írással, olvasással nem létfontosságú az élethez, így aztán kevesen veszik észre, hogy rengeteg felnőtt rajzol gyerekesen és rengeteg gyerek adja fel 9-10 éves korában a rajzolást. Ezekből a gyerekekből olyan felnőttek lesznek, akik azt mondják sosem tudtak rajzolni, és képtelenek akár egy egyenes vonalat húzni. Ugyanezek a felnőttek – ha megkérdezzük tőlük- gyakran mesélnek arról, hogy szerettek volna megtanulni rajzolni, de úgy érezték abba kell hagyniuk a rajzolást, mert nem tudják megtanulni. A művészi fejlődés korai elvágása azt eredményezi, hogy a rendkívül értelmes és magabiztos felnőttek hirtelen zavarba jönnek és nyugtalanok lesznek, ha egy emberi arcot, vagy alakot kell lerajzolniuk. Ilyen helyzetekben gyakran mondják: „Nem, nem tudom! „, „Utálok rajzolni, mert sosem sikerül”, „Olyan, mintha egy gyerek rajzolta volna”.

Vannak olyan szerencsések, akik véletlenül rájönnek a titokra: hogyan lehet a dolgokat máshogy (jobb agyféltekés érzékelési móddal) látni. A gyerekek többségét azonban meg kell tanítanunk arra, hogy hogyan kapcsoljanak át a másik érzékelési módra, ami lehetővé teszi, hogy az eddig tanult ismeretek ne akadályozzák a képi ábrázolási módot. Erre alkalmas mind a gyermekeknél, mind a felnőtteknél, a rendkívül látványos fejlődéssel járó jobb agyféltekés rajzolás módszere.

Fejlődés a gyermek rajztanfolyamon