Gyermekek Világa
Gyermek jobb agyféltekés rajztanfolyam
Képességfejlesztés a jobb agyféltekés rajz tanulásán keresztül,kineziológiai módszerek segítségével
“Gyerekekkel dolgozni mindig szívmelengető és örömet adó,egyszersmind nagy kihívást jelentő feladat. Amint sikerül megtalálni velük a hangot,kiváló partnerré válnak,akikkel könnyű együttműködni. Nyitottak,elfogadóak,és a legjobb pillanatban vannak ahhoz,hogy találkozzanak egy olyan szemlélettel,amit általában sem a család,sem az iskola nem kínál számukra.”
-Gabriele Ulbrich-
Ha te is szeretnél élethű képeket rajzolni..
Ha érdekel a jobb agyféltekés rajzolás..
Ha szeretnéd kibontakoztatni és fejleszteni kreativitásodat és a tehetségedet..
Ha érzed,hogy ott van benned a rajzolás képessége,de valamiért mégsem tudsz úgy rajzolni,ahogy szeretnél..
Ha kíváncsi vagy,de azt mondják még túl fiatal vagy ehhez,mert nem múltál el 14 éves..
Ha több magabiztosságra és bátrabb önkifejezésre vágysz..
Ha szeretnéd,hogy könnyebben menjen a koncentrálás és a tanulás..
Ha szeretnéd fejleszteni képességeidet..
Akkor a Gyermekek Világa,Gyermek Jobb agyféltekés rajztanfolyam éppen Neked való!
Gyere és fedezd fel a benned lakozó művészt!
Sokkal tehetségesebb vagy,mint hinnéd!
A gyermek jobb agyféltekés rajztanfolyamról
A hagyományos,intenzív,4 napos rajzoktatás során sokszor nehézséget okoz a gyerekeknek az,hogy napi 6-7 órát ülünk,és hosszan koncentrálunk egy-egy feladatra. Életkorukból adódóan ez teljesen normális,a kurzusokon éppen ezért 13 év az alsó korhatár. Fontos tudnunk,hogy a gyermek kéz- és mozgáskoordinációja kb. 13-14 éves korára éri el azt a fejlettségi szintet,aminek a segítségével hatékonyan tud részt venni egy hagyományos,intenzív – elsősorban felnőttek részvételével zajló –jobb agyféltekés rajztanfolyamon. Azért,hogy a gyermekeknek is lehetőségük legyen felfedezni a bennük rejlő tehetséget,bátran,harmónikusan tudják és merjék használni mindkét agyféltekéjüket,megélhessék és kibontakoztathassák kreativitásukat és képességeiket,kidolgoztam a Gyermekek Világa – Jobb agyféltekés rajztanfolyamomat,ami a felfedezés örömével járó tanulást és igazi élményt jelent a gyerekek számára.
Ezen a képességfejlesztő képzésen a 8-14 éves gyermekeknek lehetőségük van arra,hogy életkoruknak megfelelő ütemben és korukhoz igazodó játékos feladatok segítségével tanuljanak meg rajzolni. A képzés a hagyományos jobb agyféltekés rajztanfolyam alapjaira épül,ám játékosabban,lassabb tempóban,kisebb egységekben történik az oktatás. A rajzos feladatok között a kineziológiából vett tanulássegítő,képességfejlesztő,mozgásos gyakorlatokat végzünk. Ezen gyakorlatok elsajátítása és rendszeres használata lehetővé teszi az agyféltekék gyorsabb és hatékonyabb összehangolását,a feladatok könnyebb elvégzését,a kreativitás bátrabb megélését és a stresszmentes tanulást. Jobb agyféltekéjüket hatékonyan működtetve képessé válnak az önmagukra és a világra való teljes ráhangolódásra,valamint arra,hogy saját stílusukban megjeleníthessék papíron elképzeléseiket.
A célunk az –a rajztanulás mellett –hogy a gyerekekben felszabaduljanak azok a gátak,amelyek megszűnésével képességeiket teljes mértékben tudják használni,önbizalomra tegyenek szert,újra kedvüket leljék a rajzolásban,és a tanulásban,úgy,hogy mindez könnyed és örömteli tapasztalat legyen számukra. A kreativitásuk kibontakoztatásával lehetőséget kapnak saját életük sikeresebbé tételéhez.
A résztvevők tehát nemcsak rajzolni tanulnak meg,hanem több,bármikor használható nagyon könnyen megtanulható kineziológiai módszereket is elsajátítanak,amellyel a tanulás könnyeddé,örömtelivé,felszabadultabbá,szorongásmentessé tehető. Felfedezhetik és tudatosíthatják magukban,hogy sokkal tehetségesebbek annál,mint amilyennek gondolják magukat.
A tanfolyam az élet egyéb területein is segítséget nyújt:
- belső egyensúly,lelki béke,harmónia kialakulásában
- önbizalom növelésében
- új szemléletmód elsajátításában
- kapcsolatok javításában (szülő,tanár,társak stb..)
- diszlexiás,diszgráfiás problémák megoldásában
- koncentrációs zavarok feloldásában,a koncentrációs képesség javításában
- a kommunikációs képesség fejlődésében
- az önkifejezés elősegítésében
A programon résztvevõ gyermekekre jellemzõ,hogy kiegyensúlyozottabbá,könnyebben alkalmazkodóvá,ugyanakkor tudatosabbá és öntudatosabbá is válnak,a tanulásban és a hétköznapokban is egyaránt.
A rajzfejlődésről
Az ákombákom szakasz
Körülbelül másfél évesen kezd el a gyerek nyomot hagyni a papíron. Először csak kísérletezik a rajzeszközökkel,véletlenszerűen készít a papírra néhány jelet. Hatalmas csodaként éli meg,hogy lát egy fekete vagy egy színes vonalat a papíron,ami egy pálca végből jön ki és ezt a vonalat ő irányítja. A kezdeti bizonytalan,majd egyre határozottabb kísérletek után nagy élvezettel firkál minden felületre,legyen az a szülők legjobb könyve,a testvér ellenőrzője vagy éppen a gyerekszoba fala. Az összevissza firkák lassanként elkezdenek formát ölteni. Az egyik alapvető firkáló mozdulat kör alakú,ez egy természetes összjátéka a kar és a váll izmainak,sokkal természetesebb,mint pl. egy négyzet megrajzolásához szükséges karmozdulat.
A szimbólum szakasz
A firkálós időszak után egy alapvető művészi felfedezést teszünk:a lerajzolt szimbólumok jelenthetnek valamit a környezetünkből. Rajzolunk egy kört,hozzáteszünk két jelet a szemnek,rámutatunk a rajzra és azt mondjuk:„ez anya”,vagy „ez apa”,vagy „ez vagyok én”,stb. Ezek után a kisgyerek vad örömmel rajzol szemmel és szájjal ellátott köröket,majd pálcikaszerű vonalakkal érzékelteti a karokat és a lábakat. Szimmetrikus kör alakú forma,amit a kisgyerekek a leginkább alkalmaznak,ebből apró változtatásokkal bármi lehet:egy ember,egy kutya,egy nap,egy labda,virág stb.. Kisgyerekként a kép azt ábrázolta,amit rámondtunk,bár titokzatos és mókás változtatásokat alkalmaztunk az alapformán ennek érdekében.
3,5 éves kor tájékán a gyerekek művészetének képi világa bonyolultabb lesz,az egyre fejlődő tudatosságot és a világ észlelését tükrözi. A fej a testhez tartozik,bár lehet,hogy kisebb a fejnél. A lábak és a karok általában a testhez kapcsolódnak.
A 4 éves gyerekek már lelkesen és ügyesen figyelnek a ruházat részleteire (gombok,zipzárak) és le is rajzolják ezeket a részleteket. Az ujjak a karok,kézfejek végén helyezkednek el,a lábujjak a lábak és a lábfejek végén vannak. Az ujjak,lábujjak száma ötletszerűen változik. Többszöri próbálkozás és hiba árán mindegyik gyerek kidolgoz magának egy kedvenc alakot,amit ismétlések révén finomít. Újra és újra lerajzolják ezeket a kedvenc alakokat,megjegyzik őket és az idő előrehaladtával újabb részletekkel látják el. A kedvenc téma kedvenc rajzolási módja aztán beágyazódik a memóriába és figyelemre méltóan megmarad az idő múlásával.
Kb. 4-5 éves korban kezdik a gyerekek arra használni a rajzot,hogy történeteket meséljenek el vele,vagy problémákat oldjanak meg. Kisebb-nagyobb változtatásokat végeznek az alapfigurán,hogy kifejezzék a kívánt érzést,jelentést.
5-6 éves korban a gyermekek kifejlesztik azokat a szimbólumokat,amelyek a tájképrajzoláshoz szükségesek. Kísérletekkel és kudarcokkal tarkított folyamat során itt is kifejlesztenek egy egyszerű,nekik tetsző szimbolikus tájképet,amit aztán vég nélkül ismételgetnek. A szimbolikusan gondolkodó gyermek tudja,hogy a föld alul,az ég felül van,így aztán a papírt is eszerint osztja be. A legtöbb gyermeki tájképen szerepel egy ház,változatos részletekkel (kilincs,ablak,függöny,kémény,stb.),fa,nap. Rajzolás közben a gyermek nagy örömöt és megelégedettséget érez,ha a szimbólumok a helyükre kerülnek.
9-10 éves korban újabb nagyobb fordulópont következik a rajzfejlődést illetően. Ebben az időszakban a gyerekek műveikben minél több részlet ábrázolására törekszenek,azt remélve,hogy így valósághűbb lesz az ábrázolt képük. Ezek a rajzok bonyolultabbak,mint 6-7 évesen,de kevesebb magabiztosságról árulkodnak. Ugyanebben az időszakban nemek szerint is elkülönülnek rajztémák:a fiúk elkezdenek autókat,háborús jeleneteket,legendás hősöket,szakállas kalózokat,vikingeket stb. rajzolni. Izgatják őket a betűk,különösen a monogramok,néhány különös,olykor morbid kép. Eközben a lányok szelídebb témákat rajzolnak,virágot vázában,vízesést,naplementét,csinos lányokat,elképesztő szempillájú,bonyolult frizurájú,vékony derekú,kislábú divatmodelleket,akik sokszor a hátuk mögé teszik a kezüket,mert „azt nehéz lerajzolni”. Ebben a korban a karikatúra jellegű gúnyrajzokat is nagyra tartják,szívesen rajzolják.
A realisztikus szakasz
Kb. 10-11 éves korban éli virágkorát a gyermek realizmus iránt érdeklődése. Amikor a rajzok nem sikerülnek „jól” a gyerekek gyakran elbizonytalanodnak,és a tanárukhoz fordulnak segítségért. A tanár gyakran azt mondja erre:„Alaposabban meg kell nézned.” ,ez a tanács azonban nem segít,hisz a gyerek nem tudja,mit kellene alaposabban megnéznie,illetve nem tudja,mit kellene jobban látnia.
Egy példán keresztül könnyen megérthető,hogy 10-11 éves korban sokan miért adják fel a rajzolást:
Tegyük fel,hogy egy 10 éves gyermeknek egy háromdimenziós fakockát kellene lerajzolnia. A gyerek azt szeretné,hogy a kocka „valódinak” nézzen ki,ezért olyan szögből rajzol,ahonnan a kocka két vagy három oldala is látszik. Ahhoz,hogy a rajz valósághű legyen,a gyereknek úgy kell a különös szögekkel rendelkező formákat – az oldalakat – lerajzolnia,ahogy kinéznek. Ezek a formák nem négyszögletesek. A gyereknek valójában el kell nyomnia azt a tudást,hogy a kocka négyszögletes,és olyan formákat kell rajzolnia,amik „különösek”. Más szóval nem négyszögletes alakokat kell rajzolnia,hogy négyszögletes kockát kapjon. A gyermeknek el kell fogadnia ezt a látszólagos ellentmondást,ezt a logikátlan folyamatot,amely ellentétes a verbális fogalmi ismereteivel. Ha a kocka valódi alakjával tisztában lévő verbális ismeret legyőzi a vizuális észlelőképességet,akkor „hibás” rajzok születnek. Olyanok,amelyek a kamaszokat kétségbe ejtik.
Tudván,hogy a kockának négyszögletűek az oldalai a gyerek általában először egy négyzetet rajzol. Tisztában van vele,hogy a kocka sík felületen áll,ezért egyenes vonalat húz az aljának. Ezek a hibák a rajzolás közben felhalmozódnak és a gyerek egyre inkább összezavarodik. A célja az volt,hogy kocka valós legyen,de számára a rajz a hibák miatt „rossznak” tűnik. A kockához hasonló hibás rajzok alapján a gyerek gyakran eldönti:„Nem tudok rajzolni.” Pedig tud,hisz az általa lerajzolt formák jelzik ezt. A probléma a korábban elraktározott tudással van,ami más alkalmakkor hasznos,de ebben az esetben megakadályozza,hogy az orra előtt lévő tárgyakat olyannak lássa,amilyenek valójában.
Ebben az életkorban a gyerekek hajthatatlanok. Vagy valósághű rajzot készítenek,vagy örökre feladják a művészetet.
9-10 éves korunkban sajnos sokszor más is okozza a rajzképességünk teljes blokkolását. Meggondolatlan emberek néha gúnyos,vagy lekicsinylő megjegyzéseikkel illetik a rajzainkat. Ez a tapintatlan ember lehet tanár,szülő,testvér vagy iskolatárs,barát. Sok felnőtt meséli el kínzóan tiszta emlékeit arról,amikor valaki gúnyt űzött a rajzolási próbálkozásaiból. Sajnos a gyerek gyakran a rajzot hibáztatja az átélt fájdalomért,nem pedig a kritikust. Így aztán,hogy énképét megvédje a további sérüléstől,védekező állásba helyezkedik:„Engem többé nem láttok rajzolni.”
A fent említett fejlődési szakasz következménye,hogy a felnőttek zöme alig fejleszti azokat a művészeti képességeket,amiket 9-10 éves koráig elsajátított. Ezért érezhetjük azt felnőttként,hogy megrekedtünk a rajzolásban az óvodás,általános iskolás szinten.
Kultúránkban a gyerekek természetesen úgy rajzolnak,mint a gyerekek,de a legtöbb felnőtt is úgy rajzol,mint a gyerekek,függetlenül attól,hogy az élete más területein milyen szintre jutott. Mivel a rajzolás ellentétben a beszéddel,az írással,olvasással nem létfontosságú az élethez,így aztán kevesen veszik észre,hogy rengeteg felnőtt rajzol gyerekesen és rengeteg gyerek adja fel 9-10 éves korában a rajzolást. Ezekből a gyerekekből olyan felnőttek lesznek,akik azt mondják sosem tudtak rajzolni,és képtelenek akár egy egyenes vonalat húzni. Ugyanezek a felnőttek – ha megkérdezzük tőlük- gyakran mesélnek arról,hogy szerettek volna megtanulni rajzolni,de úgy érezték abba kell hagyniuk a rajzolást,mert nem tudják megtanulni. A művészi fejlődés korai elvágása azt eredményezi,hogy a rendkívül értelmes és magabiztos felnőttek hirtelen zavarba jönnek és nyugtalanok lesznek,ha egy emberi arcot,vagy alakot kell lerajzolniuk. Ilyen helyzetekben gyakran mondják:„Nem,nem tudom! „,„Utálok rajzolni,mert sosem sikerül”,„Olyan,mintha egy gyerek rajzolta volna”.
Vannak olyan szerencsések,akik véletlenül rájönnek a titokra:hogyan lehet a dolgokat máshogy (jobb agyféltekés érzékelési móddal) látni. A gyerekek többségét azonban meg kell tanítanunk arra,hogy hogyan kapcsoljanak át a másik érzékelési módra,ami lehetővé teszi,hogy az eddig tanult ismeretek ne akadályozzák a képi ábrázolási módot. Erre alkalmas mind a gyermekeknél,mind a felnőtteknél,a rendkívül látványos fejlődéssel járó jobb agyféltekés rajzolás módszere.
A gyerekek életkoruk szerint 2 korcsoportra bontva tanulhatják a rajzolás technikáit.
8-11 évesek:szeptembertől szakkörszerűen induló tanfolyam keretében vehetnek részt a tanfolyamon heti egy alkalommal.
11-14 évesek:4 napos gyermek jobb agyféltekés rajztanfolyamon sajátíthatják el az ismereteket.
Mindkét csoportban a rajztechnikák tanulását kineziológiai módszerek,gyakorlatok egészítik ki,amelyeket megtanulva a gyerekek bármikor képesek lesznek otthon is használni azokat,megkönnyítve így az agyféltekék gyorsabb,hatékonyabb összehangolását,amely lehetővé teszi a rajzolás mellett,a stresszmentes tanulást,a képességek kibontakoztatását és fejlesztését és az önbizalom erősödését is.